Interjú2013.08.31. 10:56, aqua-terra
Sziasztok!
Tegnap igencsak szokatlan dolog történt velünk, de kezdeném is inkább az elején. Még a tescoban találkoztam Fannival, neki egy yorki kutyusa van, kutyázás közben is szoktunk rendszeresen találkozni. Tescos bevásárlás után hazamentünk és nem sokkal utána összefutottunk egy kicsit kutyákkal is a házunk mögötti téren. Sokat beszélgettünk, illetve gyakoroltunk is kicsit az ebekkel. Egy szűk fél óra után láttam, hogy a tér másik végéből két jól öltözött ember jön felénk, az egyik kezében egy hatalmas fényképezőgép. Először azthittük már közterületesek, azok ugyanis képesek kötözködni a szabadon lévő ebek miatt. Ám szerencsére nem azok voltak, sőt jobban is alakult az egész. Kiderült, hogy ők a délmagyartól jöttek, és egy interjút készitettek velünk, illetve fotókat is készitettek. A fotós emberke játszott is Lexával, persze előtte elmondtam neki, mire vigyázzon, főleg az ujjai épségére. Meg is lepődött, ugyanis nem volt hozzászokva Lexa iszonyatos gyors tempójához. Amig együnket interjúvoltak a másikunkat fotózták. Aki az interjút csinálta és jegyzetelt, ő a szomszéd lépcsőházban lakik és figyelemmel követte mindig, ahogy Lexa felnőtt és gyakoroltam vele, és látja hogy itt a téren egy rendes és kultúrált kutyás közösség van. Éppen emiatt tartotta felháboritónak azt amit pár napja kiragasztottak a lépcsőházak bejárati ajtajaira: a térre tilos kutyát bevinni és hogy ez ki is lesz táblázva. Ugyan kit zavar hogy itt a város szélén egy téren itt kutyázunk? Főleg hogy itt minden kutya jól nevelt, és abszolút nem veszélyes a környezetre és az ott lévőekre. Ezzel az interjús csávóval nagyon egyetértettünk, és épp emiatt kérdeztek meg erről minket, és hogy ezt kérvényezni akarják az önkormányzattól, hogy ezt a területet hagyják meg nekünk. Több mint 30 éve folyik itt kutyázás, és eddig se zavartuk senkit se ezzel. Az egyész egyszerűen csak arról szól, hogy sok mogorva megkeseredett nyugdijast zavarja, hogy mi jól érezzük magunkat ebeinkkel, és ezért nyújtottak be az önkormányzathoz egy ilyet kérelmet, hogy zárják le előlünk ezt a területet. Úgyhogy remélem jól sikerül a cikk és a kérelem, mert ezzel vissza tudunk vágni a sok undok embernek aki abban leli örömét ha a másiknak keresztbe tehet. Undoritó sokszor az emberi természet. Itt a házban is van pár nyugdijas akik mindig mindenért kötözködnek, ha kutyával vagyok azért, ha kutya nélkül akkor meg azért, nekik úysem lesz semmi se jó, szóval én sem jópofizok már mint eddig, ugyanis én mindig rendes voltam eddig mindenkivel, de ezentúl nincs rá okom, hogy ezt a fenn elmitett teret el akarják tőlünk venni.
Na nem is folytatom tovább mert úgyis csak rossz érzésem lesz, inkább reménykedek, hogy a teret megkapjuk mi kutyások, és nem fogják ki táblázni a tiltást. Mert engem nem érdekel, akkor sem fogom máshova vinni a kutyáimat, kijelölt kutyafuttató nincs a közelben, persze azt nem adnak, kilómétereket pedig nem fogok sétálni a reggeli dologvégzős sétára iskola, munka előtt. Szóval erről ennyit, drukkoljatok, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. A cikk hétfőn fog megjelenni, nem tudom az újságban is benne lesz-e de a netes változtatban tuti, szóval legközelebb hétfőn jelentkezek majd a cikkel, sziasztok! :)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó