Hó, hó és hó2014.01.28. 08:36
Sziasztok!
Az országban, legnagyobb bánatomra sajna szinte mindenütt hatalmas hó sett le. Én bevallom őszintén, utálom a hideget, a telet és legfőképp a havat, ha már az első kettőt kénytelen vagyok elviselni, na a hó az amit sosem fogok megszeretni. És azóta is csak esik és esik. A kutyasétáltatást és a tréninget kissé megneheziti, valamint a suliba való eljutást is, hiszen bicajjal kell eljutnom a suliba minden alkalommal, ami olyan jó félórás tekerést jelent. Ilyen időben igazán öröm lesz. Sikerült lebetegednem is ahogy bejöttek a minuszok, szóval kész öröm most az élet igy, alig várom már a tavaszt és a nyarat. Bezzeg az ebek, azok aztán igazán élvezik a havat, futkosnak benne, túrják, dúrják és van hogy az egész fejüket belenyomják, úgy élvezik ezt az időjárást, amit a gazdi annyira utál :D
Egyedül ez az az ok, amiért tovább lenn szoktam maradni egy-egy séta alkalmával, mert látom, hogy ez a két lüke mennyire imádja a havat, éshát valjuk be azért nem sűrűn van ilyen élményük egy évben.
 
 Lexa képességein mindig el tudok csodálkozni, mig a tacsi abszolút nem birható rá tanulásra és munkára, addig a németjuhász szukám hóban, fagyban és sárban ugyanolyan rendületlenül dolgozik, mintha kellemes napsütéses idő lenne. Van mit tanulni tőle. A csupa havas lasztit is felkapja, tépi, rángatja, mig meg nem kapja. Mostanság próbálom a tanulásokat kicsit kinyújtani, hogy minél tovább birja majd odafigyeléssel a kutya, de rájöttem 1-2 alkalom után, hogy még nem igazán áll erre készen a kutyám, intenziv agymunkánál gyorsan lefárad, és a későbbi feladatokat nem teljesiti gyorsan és pontosan. Nagyon gyerekagya van még, igy inkább maradok a rövid, és nap közbeni szétosztásos tanulásnál, azaz délután 5-8 perc, este mégennyi. Legtöbbször a két alkalommal különböző dolgokat veszünk, de ha rá vagyunk állva egy-egy bizonyos dologra, akkor csak azt, például a helyben forgás szépitése, javitása. Túlzásba vinni persze sosem szabad semmit sem, néha én is hajlamos vagyok erre, igy nagyon kell figyelni a kutyát, hogy mikor már lassul, nem tud koncentrálni, valamilyen könnyebb feladatra (amit helyesen hajt végre) lejutalmazom és utána játszok vele egy hatalmasat, hogy csupa pozitiv élménnyen záródjon a tanulás.
Amig nem esett le a hó gyakoroltuk a felugatást is, rájöttem, hogy sokkal jobb egy védőkar huzatjával lejutalmazni a kutyát, mint labdával, eddig ezutóbbival tettem és rendszeresen rossz helyre pattant a laszti, vagy éppen ki a kutya szájából, igy váltottam a ,,karra". Ez nem pattog, igy a kutya gyorsan rá tudja vetni magát, illetve könnyen el tudja kapni ha kidobom. Ugatása nagyon szép, egyre folyamatosabb, és nem a zsákmányt ugatja, hanem a szemem, vagy éppen a segéd szemét őrző-védő foglalkozás közben.
 A kistacskó is nagyon remekel a feladatokban mostanában, a lavrozást ő is nagyon szereti, bár nála ezek a feladatok kicsit másképp néznek ki. Ezen kivül, folyamatosan játszok, zsákmányozok vele, hiszen nagyon szépen sikerült fejleszteni ezen a képességén már, ám lasztira vagy hurkára a mai napig nem képes ugy istenigazából felpörögni, inkább a rongyok vonzák nagyon. Kipróbáltam rajta, ő hogyan reagál egy zsákmányos őrző-védő szituációra, kikötöttem egy oszlophoz, és mozgattam előtte a rongyot. Nagyon szépen ugrott érte, figyelte, leste és akarta a rongyot, mégha elsőre meg is lepődött, hogy nem éri el. Kétszer elkapattam vele a rongyot, majd gyorsan levettem a pórázról és játszottam vele. Ő ezen a szintnél sokkal feljebb nem is fog jutni (vagyis csak zsákmányozni fog) valószinüleg, de azért jó vele foglalkozni, ez is csak plusz tapasztalat nekem, és plusz sikerélmény neki, Jackienek.
Tegnapelőtt megérkezett az utólagos karácsonyi ajándékom is két kedves ismerősömtől, ezúton is köszönöm nekik, hogy voltak ilyen aranyosak és gondoltak rám :) Nagy hasznát fogom majd venni a lasztiknak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó