2014.02.19. 06:10
Sziasztok!
Nagyon sok mesélnivalóm van, nem is tudom hol kezdjek bele, mindenképp hosszú és tartalmas, képekkel teli kisregényeket fogtok kapni hamarosan. Az első kis regényemmel már most jövök, ez pedig nem más mint az idei FeHoVa.
Sokan voltak a pavilonokban és magán az egész rendezvényen is, bennt sajnos nem tudtam több képet késziteni, rosszak voltak a fényviszonyok.
Nagyon neheze, több buktatóval is de sikerült leszervezni, hogy el tudjak jutni az idei FeHoVa-ra. Először mint kiderült nem lesz elég pénzem a felutazáshoz, aztán az derült ki hogy a vonatbérletem lehet érvénytelen. A helyi közlekedés sem volt épp gyenge amint nézegettem interneten, de szerencsére megoldódott minden problémám: a bérlet érvényes, a helyi közlekedés megoldott hiszen volt egy majdnem közvetlen járat oda, illetve még kaptam pesti buszjegyeket is, mert apum mikor legutóbb ottvolt maradt neki a tömbjegyből pont annyi mint amennyire nekem szükségem volt. Igazából egy még maradt is.
Azért is örültem nagyon mikor kiderült, hogy mégis sikerül feljutnom, mert előtte lebeszéltük már jó előre, még a tavalyi évben hogy ezen a rendezvényen találkozunk újra Pócsi Vikivel, aki nagyon jó barátom igy neten keresztül már évek óta. A sors úgy hozta, hogy idáig csak egyszer birtunk találkozni, de szerencsére összejött egy második alkalom is. Egy másik netes ismerősömmel, Tóth Fannival is sikerült találkozni, vele is lebeszéltük, hogyha feljutok, mindenképp találkoznunk kell, és igy is lett. Mikor a HungExpo-ra odaértem alaposan eltévedtem, persze csakmiután a kasszáknál vártam 45 percet, ugyanis iszonyatosan nagy volt a tumultus. Aztán mikor a B pavilon-t kerestem, nagynehezen megtalálva Viki, talált meg engem, nem is forditva mint ahogy vártam. Nagyon örültem a találkozásnak, bemutatta nekem a pointerét, Morgan-t, azt a kutyát, amiben ő megtalált mindent amit egy kutyában keres, egyszerűbben szólva számára A KUTYA-t. Nagyon aranyos kis buksija van, meg az a nézése, hát valami elképesztő aranyos. Bújós kutya nagyon, a gazdihoz rendszeresen odabújt szeretgetésért, de nyalakodni nem nyalakszik, csak bújik. Engem is mikor képen szagolt csak bökdösött.
Kimentünk a pavilonból hogy sétálgassunk egy kicsit, besszélgettünk és persze képeket is csináltunk, nem is keveset. Az idő elég kellemes volt, bár egy kicsit hűvös, én rajtam akkor csak egy ing és egy kardigán volt, ha nem a napon voltunk azért fáztam egy picit. Az egyik szép füves részen, ahol voltak nagyob bokrok is ott áltunk meg fotózgatni, sikerült is lőni egy pár szuper képet Morganról és a gazdiról. Majd átmentük a trófeakiállitást is megnézni, Morgant sokan megcsodálták, találkoztunk más pointer gazdival is, illetve Viki ki is nézett egy nyúlszőr apportot, amit azthiszem meg is vett. Később visszavittuk Morgan-t a helyére pihenni, ekkor futottunk össze Fannival és Dorottyával és Dorottya ölében Mandy-vel, az első kopasz kutyával akit megsimogattam :D
Morgan portré, és egy bújós kép :)
Dorottya és Mandy
Mostmár négyesben visszamentünk ki a füves, fás bokros részre képeket késziteni, született pár nagyon szuper kép részemről, amire elég büszke vagyok, hiszen a kölcsön kapott gép amivel mindig szoktam fotózgatni nem nagy teljesitményű, de úgy látszik jó kezekben van. Mint mondják a géphez fotós is kell. Szóval, igen, most kicsit büszke vagyok magamra :D Dorottyában egy aranyos és mindig mosolygós lányt ismerhettem meg aki ügyesen beállitotta Mandyt, igy sikerült róla ilyen jó kis képeket késziteni :)
Egyik legjobban sikerült képem aznap :)
Mandy után a lányok fekete labradorokat hoztak, ennyit egy helyen nem is láttam még, nagyon egyfomáknak tüntek nekem a lányok mégis mindengyikről tudták pontosan ki kicsoda. Na ez igy ott nekem nem ment, még az is alig melyik a kan melyik a szuka, olyan egyformának láttam őket :D
Fanni és River
Na itt már kicsit kevésbé jól sikerültek a képeim, fényes fekete szőrük és az erősen sütű nap miatt a képek helyenként homályosak, vagy kiégettek lettek, de azért sikerült pár elfogadható képet késziteni róluk is. A labik kis izgő mozgóak voltak, a lányok megszenvedtek a beállitásukkal, de aztán persze sikerült. Több jó elkapott pillanatot is sikerült megörökiteni. Sajnos az idő gyorsan telt, mondjuk jó társaságban gyorsan is telik. Összesen 3-4 órát tölthettem fenn magán a rendezvényen, de Vikivel beszélgetni napoking is el tudtunk volna. Mikor kikisért a kijárathoz már a következő találkozó időpontját beszéltük, ami úgy néz ki május lehet akár, vagy a nyáron valamikor. Várom már nagyon :)
Kb 5 év ismerettség után a második talinkre egy közös képet is összehoztunk már Vikivel és Morgannal persze. Már csaj Lexa hiányzik a képről :) A képért ezer köszönet Fanninak!
Pointer és német vizsla
Taktikai megbeszélés a beállitáshoz :)
Kinn mire kiértem a buszmegállóba láttam hogy az orrom előtt elment egy, na mondom nembaj ugyis 10 percenkét járt a 100-as járat. Ám ekkor a megállóban ismerős kutyát láttam és persze a gazdit hátulról, hát szóltam neki, hátha hallgat az Ivett névre :) És igy is lett, nem néztem el, teljesen véletlenül sikerült összetalálkozni Frittmann Ivettel is pesten. Én személy szerint örültem a találkozásnak, Jamie-t is megdögönyöztem kicsit. Őket még a kutyasuliból ismerem ahova Jackie-vel jártam és mindig is birtam őt, kölyöksulin is ő volt velünk azon az egyetlen alkalmon mikor Jackie-vel voltam, mégha nem is emlékszik már erre. Habár a suliba már nem járok, de több ottani emberkével, köztük velük is viszonylag rendszeren beszélgetünk és jóban vagyunk. Ilyenkor sajnos ugy voltam vele miért jön ilyen hamar (10 perc alatt) a busz, biztos lett volna még téma. Na mindegy majd máskor, ugyanis siettem vissza a nyugati pályaudvarra, hogy találkozzak Anitával, aki két előre lerendelt K9-es pórázt hozott nekünk. Nagyon időszerű volt már beszerezni őket, Lexa több pórázt is elrontott már, szószerint kitörte a karabinert belőlük, olyan jó erőben van. Na ezeket nem fogja tudni már. Anitának pont aznap volt a születésnapja is, felköszöntöttem, de sajnos maradni nem tudott, pedig jó lett volna mivel pont elment a korábbi vonat igy várhattam egy órát, jó lett volna ezt társaságban tenni, de mindegy majd legközelebb :)
Összességében egy nagyon jó napot tudhattam a hátam mögött, több ismerősömmel is tudtam találkozni akikkel sajnos csak facebook-on tudom tartani a kapcsolatot jobbára. Személyesen azért sokkal jobb beszélgetni, én ezt vallom legalábbis. Nagyon örültem hogy végülis összejött ez a nap, és valóban megérte a sok nyűglődést a találkozók, új ismerettségek kötése és egyátalán az élmény miatt is :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó