Sziasztok!
Először is bocsi mindenkitől, mindkét lapom látogatóitól, hogy mostanában ritkábban blogolok, hozok frisseket, mivel nagyon sokat kutyázok, szinte egész nap, csak körülöttük forog a világ számomra :D
Ennek ellenére pár naponta igyekszem irni is róluk. Elsőként azzal a nagyszerű dologgal kezdeném, hogy a kutyusom, Jackie végre elfogadta társnak haverom kutyusát Pherost, a fekete német juhász kölyköt. Néha még előfordul, hogy fegyelmezi, de ez már teljesen természetes, egy kölyök kutyusnak meg kell tanulnia még az életben mindent, hogy hogyan játszon, mikor mehet oda hozzá, mikor hivhatja játszani. Ezt nevezem igazi szocializációnak, mikor a kutyust nem csak a gazdája, esetleg más emberek tanitják, hanem a többi kutyus is :)
Ezáltal Pheros megfog tanulni kommunikálni fajtársaival, kevesebb lesz a valószinűsége, hogy felnőtt korára ideges, félénk, ezáltal agressziv lesz. Minél több pozitiv élmény éri, annál jobb lesz neki. De a negativ élményekről se feletkezzünk meg. Amikor Jackie nem akar játszani, finoman odakap, vagy rámordul Pherosra, persze mindezt már nem durván mint első alkalommal. Ez a közös játék mindkettejüket fejleszti, megtanulnak helyesen, rendesen, finoman és vita nélkül játszani. És úgy öszintén: ezt öröm nézni :) (hamarosan rakok a játékról pár képet, sajnos csak telósak, remélem jók lesznek)

Na de térjünk is rá a mai nap fő témájára, az apportirozásra. Jackie egy szálkás szörű tacskó, a fajtája nem éppen jeleskedik az apportban. Viszont Jackie-t nagynehezen de sikerült rávenni, és megtanitani erre a nagyszerű sportra, játékra. Ami a legjobb a dologban, hogy még élvezi is. Igaz néha csak a megfelelő motivációval játszik, klikkért és jutalomfalatért hozza vissza, de már egyre többször csak a labdajáték kedvéért is visszahozza. Már sikerült az is hogy a kutyát lábhoz rendelem, és mondom neki, hogy Marad, közben eldobom a labdát, és csak akkor mehet utána ha mondom neki, hogy hozd ide. Mondanom sem kell elsőre mint a bolond futott utána. Második alkalommal már fel is fogta, hogy mi a téma, utána még párszor ezt eljátszottuk, majd mehetett a játék, hiszen nagyon ügyes volt. 
A labda mellet most mással is gyakorlunk. Vettem egy bőrhurkát, szép narancsszin füle van, olyan szinű mint az új nyakörve, szerintem fantasztikusan áll rajta, de mások szerint is, persze egyvalaki mindig van akinek nem tetszik :D
Lényeg, hogy a bőrhurkát mindenkinek csak ajánlani birom, nagyon sokoldalú sportezköz. Ezzel tanitom most neki a fogd, ereszd parancsokat, kötélhúzósdit is játszunk vele, valamint vissza is hozza hozzám, saját magától is, valamint a fogását is nagyon szépen lehet fejleszteni ezzel a tárggyal. Játékos kutyák mind élvezik a hurkával való játékot, őrző-védőre való fajtáknak pedig különösen ajánlott.

Jackie apportiroz :)