Óriások2012.07.01. 21:52, aqua-terra
Nagyon durva napon vagyunk túl ma.Szisziékkel a strandra mentünk le ismét, ahogy mostanában a déutáni és esti sétáink zajlani szoktak. A társaság nem akármilyen volt ma. Két dán dog, egy berni pásztor, egy újfullandi szuka egy staffordshire terrier, két labrador, egy aranyos de kissé erőszakos francia bulldog és persze mi Szisziékkel. Na mondanom sem kell mekkora aggályok voltak bennem Jackie miatt. A francia bulldogokat utálja röfögő hangjuk miatt, a nagy kutyákra meg kikaffog. Már most, szerencsére a bulldoggal semmi féle incidens nem volt, a dán dogokat kerülte, de a földön fekvő nagy lányhoz igen közel mert menni, ő nem zavarta. Hanem amikor meghozták az újfullandi szukát, Lucát, volt ám ijedség, hiszen egyik sulis kutyától is félt aki szintén újfullandi volt. Szerencsére ez a kutyus, Luca nagyon barátságos volt és nem volt az a nyomulós fajta mint Chrimson. Hatalmas fekete szőre volt, gyönyörűen hullámzott a kutyán, szerintem show kutya. Amikor a staffit hozták, akkor egy kicsit összekaptak, de utána Jackie-t nem érdekelte a staffi, szaglászhatta meg elment mellette, nem történt semmi, egyik sem kezdeményezett bunyót.
Vilmáék is megérkeztek, már előre is mentem egy kicsit hogy beszéljek velük, és ugy mentünk oda a többiekhez. Végre egy sulis is van rajtunk kivül. Kutyáink, annak ellenére hogy nagyon dominánsak (csak különböző neműek) nem veszekedtek, elfutkostak egymással, szimatolgatták a másikat. Egyedül Sziszivel volt egy kisebb összezörrenése a huskynak, de az sem volt komoly csak a labda miatt mert mindketten önzőek voltak :)
A legdurvább pedig csak ezután következett: egy kölyök, 6 hónapos labrador. Igen jól olvastátok, ő volt az egyetlen kutya egész nap akire Jackie igazán komolyan begurult, mintha csak a feszkót vezetné le, rátámadott mellőlem, mikor a kutyus üdvözölni akart engem. Na ekkora szidást még életében nem kapott Jackie, ezekután már rá sem mert vicsorogni a labrador kölyökre. Még egyszer mikor a labi játszani akart vele, Jackie jelezte hogy nem akar ő játszani, de a labrador nem értette Jackie mondandóját, igy mielőtt még durvára fordult volna a dolog, kiszedtem onnan Jackie-t és nem hagytam, hogy odamenjen. Ma a legkisebb vicsorgásért is szidás járt de azonnali hatállyal, nap végére már a tüdőmet is kiordibálhattam kb., de sajnos muszáj féken tartani az ő hatalmas erős dominanciáját. Különben ha egyszer olyan kutyát fog ki aki vissza is támad rá erősen, akkor nekem volt nincs kutyám. Most ennyit számit az erős, komoly leszidás és büntetés. Ezek után a labrador kölyök és Jackie egyszerre volt a lábam mellett miközben gugoltam, simogattam őket és nem haragudott már rá. A szidásnak köszönhetően Jackie elismerte, hogy ő nem dönthet ebben a szituációban hanem én, és ha ő dönteni mer, akkor csúnyán magára haragithat engem. Hát igen, sajnos Jackienek ez a legnagyobb jelenlegi problémája, de azt gondolom, hogy ennyi ismeretlen, nagy és erőszakosabb kutya mellett nem is csodálom ha kikészült. Egyébként már remekül tudom kezelni a domináns énjét, ma is sokat dicsértem ha hagyta magát szimatolni egy olyan kutyától akit utál, ekkor felvidult, ám ha vicsorgott, szidás járt érte. Kezdi már felfogni hogy mi a szitu, de sajnos ehhez ez kell, ilyen szituációk és persze idő mire megtanulja mi a rend.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó