A korai szocializáció igen fontos egy kiskutya életében. Amikor ugyanis kölyköt veszünk magunkhoz, érdemes a lehető legtöbb hangsúlyt fektetni a szocializációra, ugyanis igy lesz később az emberekkel és a többi kutyával jól kijövő, a gazdira figyelő és felnéző kutyus. Miután az első kötelező oltásait megkapja, már mehetünk is először kisebb társaságokba is, ahol főleg nyugodtabb kutyusok vannak, amik lehetőleg nem is túl nagyok. A közös játékkal megismerkedik a kiskutya a fajtársaival, megtanul kutyául, igy későbbiekben nem lesz félős, vagy akár agressziv más kutyákkal szemben. Sajnos még ma is sokan annyira féltik szegény kis yorkshirre terrierjüket, vagy westijüket, hogy nem merik más kutyák társaságába vinni mert hogy bántani fogják pici kutyusukat. Igen rossz felfogás ez, ugyanis igy a kutya nem tanul meg kommunikálni a többi kutyával, veszélyforrásnak tekinti őket, amiket meg kell ugatni. Ez sajnos egy általános probléma a városi kutyatartásban. Azonban nem csak a más kutyákkal való megismertetés jelenti a szocializációt, hanem a különböző városi dolgokkal, tevékenységekkel. Ide sorolnám azt, hogy minél több emberrel ismertessük meg, játszanak vele gyerekek, sétáljunk a belvárosba. Ha megijedne valamitől, nyugtassuk meg a kutyust, de ne vegyük fel (ha kicsi az eb persze), mert ezzel későbbiekben egy másik problémát okozhatunk, méhozzá azt, hogy a kutya mindig fel akar majd ugrani a gazdi ölébe.
A szocializáció nem egy egynapos folyamat, ezt egy hosszabb időszak főleg a kutya fiatalabb korában. A lényeg, hogy a különböző környezeti ingerekhez pozitiv megerősitéseket kössünk. Ez lehet a jutalomfalat, klikkerrel egybekötve, vagyis klikkeres tanitásnál pont forditva. Ha a kutyus fél az autótól, nyugtassuk meg, és jutalmazzuk ha nem akar elmenekülni, hanem szépen lenyugszik és figyel ránk. Szép lassan, fokozatosan el tudjuk érni, hogy a kutyus megérti, nincs félnivalója az autótól. Sok kutyus, igy korábban az enyém is megszokta, hogy ha autóba ülünk akkor csakis a dokihoz megyünk, ami számára egy kellemetlen, szuris élmény volt kölyökkorában. Igy mikor a kutyasuliba mentünk és kiszáltunk, és a doki helyett egy csomó másik kutya és kedves oktatók fogadták, teljesen feloldódott. Ha más is hasonló cipőben jár mint én korábban, néha menjen el egy-egy próbakörre kutyusával, lényeg hogy ne a dokihoz, szálljanak ki valahol, sétáljanak egy nagyot, játszanak. Igy a kutya meg fogja érteni, hogy nem kell aggódnia, mégha a dokihoz mennek valóban akkor sem fog aggódni az út során.
Persze erre még rengeteg problémát fel tudnék sorolni, de nagyjából az összesre igaz ez a módszer. Ha a kutya fél valamitől, nyugtassuk meg, oldjuk fel a feszültségét, ezáltal hozzászokik az adott környezeti ingerhez és kevésbé, vagy egyátalán nem fog félni tőle. Egy jól szocializált kutyust a nem kutyás emberek is szivesebben fogadnak mint egy ugatós, agressziv ebet, valamint egy szocializált kutyussal el tudunk menni nagyobb kutyás bandákba. Sokkal jobb egy kutyának ha gátlásait teljesen feloldva játszat fajtársaival, mintha a pórázról el sem engedhetnék mert mindenkit szét akarna tépni.
Létezik az általam csak utószocializációnak nevezett folyamat, amikor egy idősebb, berögzült agressziv viselkedéssel rendelkező kutyust kell szocializálni. Nekem ez pár éve előző kutyusommal sikerült is, de el kell hogy mondjam ez egy nagyon nehéz, és nagyon hosszú folyamat. Összeismertetni emberekkel és más ebekkel, erősnek és hatázottnak kell lenni, és mindemellett még vissza is kell fogni a támadó kutyánkat egyszerre, ez egy igazi nagy kihivás. A legfontosabb, hogy a kutya elismerjen minket vezetőjének, gazdájának, tehát még közben ezzel is meg kell küzdenünk. Nem lehetetlen feladat, de nagyon hosszú folyamat. Én ezt Luckyval, a rotweillerremmel sokáig tartott mire elértük, haverom, Pheros gazdája Luckyval szájkosár és póráz nélkül játszhatott, fiatal gyerekek simogathatták meg, valamint Sziszivel a másik rotweillerrel is játszhatott már, és még néhány kutyával összeszaglászott úgy, hogy nem akart ellenük támadást inditani. Mint itt láthatjátok az itt leirtakban, ez sem lehetetlen feladat, csak kitartás kell hozzá. Valamint a kölyökkutyások, vagy azok akik kutyát terveznek tartani is láthatják, mennyire fontos a korai szocializáció.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
