Legyél te a falkavezér?
Napjainkban sokat hallani ezt a kifejezést akik kutyát tartanak és esetleg nem birnak vele mert húz a kutya pórázon, vagy nem figyel oda a gazdijára. Ám de valóban arra van szükségünk, hogy falkavezérek legyünk? Nos a válasz megdöbbentő, de nem. Akkos most mégis mi a helyzet?
 A kutya falkaállat, akárcsak a legtöbb kutya őse, a farkas. Ennek köszönhető, hogy fenntmaradtak és nem haltak ki mint megannyi állatfaj. A fejlett szociállis viselkedés és az összetartás tette őket túlélővé. Azonban ha falkáról beszélünk ne úgy gondoljunk rájuk, hogy milyen jó, összetartó csapat akik bármit megtennének a másikért. Nem, a falkaállapot azt jelenti, hogy az alfa vagy az alfa pár uralkodik a csapat felett, ők a legfontosabbak, mindenki más aki nem az alfa, feláldozható. Azonban mivel jár az, hogy valamelyikük az alfa? Az ő irányitása alatt szervezett vadászatot hajtanak végre. Az elejtett vadból mindig az alfa eszik először, egészen addig mig jól nem lakik, utána a maradékon osztoznak. Csak az alfának van döntési joga bizonyos helyzetekben, és ő nem tartozik beszámolóval senkinek sem, valamint ő pározhat először. Azonban a falka nem csak az alfa kiszolgálásáról szól. Az alfa meg is védi a falkatagokat ha veszély fenyeget. Például egy másik him ha át akarja venni a falkaszerepet.
A kutya az évszázadok, sőt ezredek alatt az emberhez kezdett kötődni, ki lett ragadva a falkalétből. Az ember élelmet biztositott számára, cserébe az akkori kutyák ősei megvédték az embereket. Ugyanis mikor egy kutyát magunkhoz veszünk, nem azt jelenti, hogy szigorú falkalétben kell élni, mivel az ember számára a falkalét egy kevésbé kedvező életforma. Az ember családban él, és a kutya, igenis képes alkalmazkodni ehhez az életformához, ha tudatosan neveljük magunk mellett. A család abban különbözik a falkától, hogy mindenkinek van valamilyen döntési szakterülete.
A családfő keresi meg a pénzt, a feleség dönti el mi legyen a vacsora, a gyerek hogy milyen szinű legyen a szobája fala, és még sorolhatnám.
Mindig mondom, hogy a kutyának nem a kertben egymagában, hanem az ember mellett a helye, hiszen azért kutya. Igy ha mellettünk él gyorsan megtanulja, hogy mit szabad és mit nem. És itt jön a cimben lévő kérdés bővebb kifejtése: nem a falkavezérnek kell lennünk, hanem a kutyánk gazdájának, vezetőjének, főnökének. A kutyánknak azt kell mutatnunk, hogy igenis alkalmasak vagyunk erre a posztra, máskülönben a kutya ha ezt nem érzi, ő akar irányitani. Ez már egy palotakutya esetében is csúnya dolgokkal jár, hát még ha egy rotweiller dönt igy, hogy bizony neki kell megvédenie a gazdit. Pár példa, hogy bemutassuk mi vagyunk a Főnök:
-Mindig mi lépünk ki először az ajtón, soha ne hagyjuk a kutyának hogy ő, azonban ne fizikailag akadályozzuk, hanem mélyebb hangon szóljunk rá.
-Mi együnk először, utána a kutya
-Pórázos sétánál ha rángat, forduljunk az ellenkező irányba és húzzuk magunkkal a kutyát. Igy a kutya meg tanulja (van aki hamar van aki később) hogy nem mi követjük őt, hanem ő minket. Ezt póráz nélkül is gyakorolhatjuk, valamint azt is kipróbálhatjuk, hogy elbújunk a kutyánk elöl szó nélkül. Igy kiderül mennyire is figyel ránk. Azonban ha nagyon nem, vagy nem talál minket szóljunk neki finoman, és dicsérjük meg ha megtalált minket. A legtöbb kutya biztosan betegre aggódná magát ha észreveszi hogy eltüntünk, és azonnal keresni kezd minket.
 -Ne hagyjuk, hogy kutyánk más kutyákkal veszekedést kezdeményezzen: ezt azt jelentené, hogy ő veszélyesnek itélt meg egy kutyát és meg kell védenie magát, sőt mi több a gazdiját is.Ezt soha ne hagyjuk megtorlás nélkül, állitsuk le kutyánkat. Én ilyenkor egy durva módszert használok, grabancánál fogva lenyomom a földre. Ezt csak akkor használom mikor ténleg nagyon komoly veszekedést kezdett. Szerencsére már sokat fejlődtünk, ha már csak puffog is csak rá kell szólnom, kivonnom a társaságból és lefektetnem. A kutya természetesen behódol az akaratomnak és megteszi. Ha ügyesen végrehajtja ezt, mehet vissza játszani. Utána kétszer is meggondolja merjen-e veszekedni. Fontos, hogy megnyugtassuk kutyánkat, és hogy össze ismertessük az ,,ellenséggel". Úgy gondolom, jobb ha két kutya nem haragban válik el egymástól, igy ha legközelebb találkoznak kevesebb esélye lesz, hogy összemarakodnak. Ez egy személyes tapasztalat. Megosztanék veletek még egy másikat is:
Vannak annyira gazdacentrikus kutyák, hogy féltékenyek, ha a gazdi más kutyával foglalkozik, teszem azt simogatja. A tacskóm is ilyen, rettentő irigy fajta, de már sikerült a feljebb leirt módszerekkel elérni nála, hogy ne kezdeményezzen ilyen fajta támadást. Ha másik kutyust simogatok és odajönne hozzám, elküldöm magamtól határozottan. Ne a kutya döntse el, hogy kivel foglalkozok, hanem én. Jackie addig meg vagy lefekszik és türelmesen vár, vagy elszimatolgat valamerre. Ne hagyjuk, hogy kutyánk túlzott féltékenysége miatt veszélybe sodorja önmagát, vagy másokat. Ezért fektettem erre a témára nagy hangsúlyt, ezért barátkoztattam össze őket Pherossal a németjuhásszal. Féltékenysége szerencsére csökkent már de még a mai napig ott van benne, ha labdához jut másnak nem adja oda, valamint ha simogatok egy kutyát, vagy akár macskát, ő már rögtön ott van és a képembe dugja a pofiját. Rendes dolog a ragaszkodás, becsülöm is érte, de néha sok a jóból, meg kell húzni egy határt, hiszen mi vagyunk a vezetők, azzal foglalkozunk akivel mi szeretnénk, nem akivel a kutya szeretne, persze ő ezzel saját magára gondol.
Nincs kizárva, hogy még bővitgetni fogom a cikket, hiszen ez amiket leirtam csak egy töredéke a kutyák szociális viselkedésének, a falkavezér / főnök szerepről.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
