A labda
A legtöbb kutyus imád labdázni, ez köztudott. Eldobjuk, a kutyusunk utána szalad, felkapja és visszahozza - jobbik esetben -, majd kezdődik ugyanez előlről. Azonban a labdázás ennél sokkal többrétübb dolog mint azt mi elsőre gondolnánk.
A labda, mint játék
A kutyák többségének remek szórakozási lehetőség a labda üldözése, igy miután ha megtanulják, hogy ha visszaadják a gazdinak akkor újra üldözhetik azt. Sokszor a kutyák egymást kergetőzve is szeretnek labdázni, például a tacskóm irigyebb fajta kutyus, imádja azt játszani hogy felkapja a fölről, - akár másét - majd megmutatja a másik vagy a többi kutyusnak és rohangászik vele fel s alá, hogy kergessék őt.
A labdák fajtái
Ha bemegyünk egy kisállat felszerelés üzletbe, akkor láthatjuk, hogy megannyi szinű és formájú labda tarkitja a kinálatot, azonban nem alkamas minden fajta arra, hogy huzamosabban játszanak vele a kutyusaink. Például az igen népszerű teniszlabdák, amik méretben és fogásban tökéletesek lennének azért nem a legjobb kutyás labdák, mert olyan anyagból van a külső szövetboritása, ami igencsak koptathatja a kutyusaink fogait. A legjobban az erősebb gumi szerű anyagból készült labdák szerintem, erős harapású ebeknek pedig akár a tömör labda is ajánlott, azt nem birják olyan könnyen szétszedni. Persze itt meg is emlitenék egy alapszabályt, hogy a kutya előtt ne hagyjuk ott a labdáját, mert rövid időn belül képesek szétszedni, főleg ha valami gyengébb minőségűről van szó.
Amikért még odavannak a kutyusok: az a csipogós labda. Az én tacsim szinte megőrül érte, nagyon szereti. Na erre viszont különösen oda kell figyelnünk, hogy ne nagyon rágcsálják, ugyanis pillanatok alatt képesek kiműteni belőle a csipogót. Pár labdával már igy jártunk, eldobtam, nem hozta vissza, hanem elkezdte rágcsálni, utána pedig márcsak azt vettem észre hogy a labda nem csipog.
Ami még nagyon jó az a reflexlabda. Kemény, nehezen elnyűhető és szabálytalanul mozog ha földet ér, igy össze vissza cikázva megy aminek az elkapása nagy élvezetet nyújt kutyusainknak.
Illetve ott vannak még a köteles labdák, ezekről lejjebb olvashattok.
Őrzöm a csipogóst
Tanitás labdával
Ha egy kutya elég zsákmányos és szereti a labdát, akkor azt is használhatjuk jutalomnak a gyakorlatok közben. Persze itt most nem az új feladatok tanitására gondoltam hanem a régebbi, meglévőekre, például egy lábdnál követésnél.
Akármilyen meglepő de a labda az sokmindennek alapja.
A zsákmánnyosságot és a labdára ráhangolást segiti az ha sokat játszunk a kutyussal labdával, méghozzá ugy hogy egy köteles labdát a kötelénél fogva huzigáljuk, rángatjuk előtte. Már az egészen fiatal, pici kutyusok és szivesen kergetik a labdát. Néhányszor szerezze meg, majd a labdát tegyük el akkor amikor a legjobban élvezi a játékot és a legjobban meg akarja szerezni. Ez azért fontos mert igy majd később is nagy élvezettel fog labdázni, azonban ha a kutyus megunja, ott fog minket hagyni és máskor sem fogja érdekelni annyira a labda. Ezért mindig mi hagyjuk abba a játékot, a megfelelő időben, ez nem kizárólag tanitásban játszik fontos szerepet, hanem a megfelelő kapcsolat kialakitásában is, ugyanis a játékot kezdeni és befejezni csak a gazdi teheti, ha a kutya kezdeményez játékot illetve ő fejezi be, akkor az irányitás nem nálunk van, hanem a kutyánál.
Apportos kutyák
Néhány kutya fajta igencsak erős apportossággal rendelkezik, azaz azt jelenti, hogy az eldobott tárgyakat, legfőképp labdát ösztönösen visszahozzák, és nem kell nekik ezt különösebben tanitani, csak egy kicsit rávezetni őket. Ilyenek a német és belga juhászok, golden és labrador retrieverek főként, de ezenkivül elég sok apportos fajta létezik még, illetve szinte akármelyik fajtában lehetnek jó apportkészséggel rendelkező egyedek, erre jó példa a környékünkön egy Poppy nevű kis fehér bischon frisé.
Ha nagyon apportos a kutyánk azt sok mindenre ki tudjuk használni, legfőképp a tanitásnál nagyon jó ha a kutyánk szeret labdázni és vissza is hozza persze.
Kevésbé apportos ebeket is rá lehet vezetni a labdára, őket szép fokozatosan kell az előző bejegyzésben, a tanitás labdával c. résznél ki is térek erre. Nekem a tacskóm korábban nem volt éppenséggel labdás, de mára már nagyon az lett, sőt apportozik is, igaz van még fejleszteni rajta, de alakul. A német juhászom viszont született apportkészséggel rendelkezik, az eldobott labdát, vagy akár papucsot is elég gyorsan vissza hozza nekem és adja oda, hogy játszunk.
Vizi apport szálkás szőrű tacskóval :)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
